Tíz, tíz, tíz!
- 2016.03.27. 22:36
- Csik Tamás
A szombati elődöntőhöz hasonlóan gyors góllal kezdtük a finálét is. Az 5. percben szépen passzolgattunk a miskolci kapu előtt, Sarauer, Bodo, majd Brance Orban volt a korong útja, végül utóbbi lőtt a hálóba (1-0). Egy percre rá – vitatott körülmények között – érkezett a válasz is. Rajnát durván leütközték, lent is maradt, így Somogyi könnyedén lőhetett az üresen maradt kapuba (1-1). A játékvezetők nem láttak okot a közbeavatkozásra, érvényesnek ítélték a találatot, hiába reklamált a teljes fehérvári kispad. Érezhetően nőtt a feszültség a mérkőzésen, a 7. percben Manavian védte meg túlzottan erélyesen kapusát, mehetett is a büntetőpadra, majd Martinelli és Tóth Adrián kapaszkodtak össze, az ő jutalmuk is két-két perces büntetés lett. Kőkeményen odatették magukat a játékosok, hatalmas ütközések színesítették a jó iramú összecsapást. A harmad felére, rövid időre Benket (egy lövés vitte el a lábát), majd Sikorcint is elvesztettük (Popovics 10 perces fegyelmivel megúszta). A mieink sem maradtak adósak, Nagy piszkált oda Clarke-nak, de a miskolci bekk is tudta folytatni a játékot. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy a DVTK nagyon meghajtotta az első húsz percet, és Rajna bravúrjai volt szükségünk, hogy 1-1-el mehessünk a szünetre.
A középső harmad nagy kérdése volt, hogy a Miskolc tudja-e tartani a korábban diktált iramot, vagy a mieink tudnak magasabb sebességi fokozatba kapcsolni. Nos, a választ hamar megkaptuk; ebben a játékrészben már a Volán dominált. A 22. percben ugyan még eltékozoltunk egy emberfórt, de három percre rá már nem volt pardon, öt az ötben visszavettük a vezetést. Francis maradt középen üresen Gyenessel szemben, és a hálóba zúdította a korongot (2-1). A DVTK hálóőre mindent bevetett, a kaput is elrúgta a lövés pillanatában, de a játékvezetők érvényesnek ítélték a találatot. Újabb emberelőny következett, a 33. minutumban Kovács Csaba fonákkal kis híján megszerezte a harmadik gólunkat, majd Brance Orban helyzeténél ismét elmozdult a miskolci kapu, de egyébként is mellészállt a löket. A fehérvári védekezés mind öt az ötben, mind emberhátrányban kiválóan működött, nem adtunk sok lehetőséget a Jegesmedvéknek. A slusszpoén a harmad végén érkezett, amikor egy lecsorgót Becze Gyenes lábai között juttatott a gólvonal mögé (3-1). Roppant fontos gól volt, megnyugtató előnnyel várhattuk a záró felvonást.
A becsülettel küzdő DVTK nem tudta szorosabbá tenni a meccset, az első harmad után egyértelműen uraltuk a jeget. Ráadásul két emberhátrány között öt az ötben Nagy Gergő élesen középre lőtt korongjába Bartalis ért bele jól, a 45. percben így már hárommal tartottunk előrébb (4-1). Bár még 15 perc hátra volt a mérkőzésből, érezhető volt, hogy a negyedik fehérvári találattal eldőlt az összecsapás. A két szurkolótábor továbbra is a legnagyobb egyetértésben varázsolt igazi fieszta-hangulatot a Tüskecsarnokba, hokiünneppé téve a kupadöntőt. A végére azért még Clarke és Sikorcin is bunyózott egy jóízűt, de ez már semmit sem befolyásolt. A Fehérvár AV19 győzött és megszerezte a klub történetének tízedik kupagyőzelmét. A sok viszontagsággal teli szezont sikerült trófeával és pozitív élményekkel zárni. Szép volt, fiúk! Jövőre innen folytatjuk!