Jég helyett közvetítőállás, ütő helyett mikrofon

Nagy Ákos, a Fehérvári Titánok játékosa sérülés utáni rehabilitációját tölti, ám ezalatt az idő alatt sem unatkozik és nem marad ki a csapat életéből, hiszen a Fehérvár AV19 osztrák bajnoki mérkőzésein szakkomentátorként segíti az fmc.hu riportereinek munkáját. December óta a Fehérvári Titánok hazai Erste Liga összecsapásain ő maga kommentál, segítői pedig a Titánok jelenlegi és volt játékosai.

Hogy jött az ötlet, hogy felcsapj szakkomentártornak?
Megkerestek a klubtól, hogy lenne-e kedvem szakommentátorként segíteni a riporter munkáját egy EBEL-mérkőzésen. Már az első alkalommal is nagyon tetszett, aztán jöttek sorban a meccsek. A Fehérvári Titánok hazai mérkőzéseit csak online lehet követni, hiszen a klub YouTube-csatornáján élőben nézhetők, viszont ezeket a mérkőzéseket az idei évben kommentár nélkül lehetett csak nézni. Egészen addig, amíg Bauer Tibor, a klub videotechnikusa meg nem kérdezte, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam egy meccsen. Persze igent mondtam, és azt mondhatom, Pillók Martin segítségével nagyon jól sikerült az első éles közvetítés. Azóta még két Titán-meccsen vagyunk túl, az egyiket csapattársammal, Madácsi Benedekkel, a másikat pedig Pillók Martinnal, korábbi játékossal, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia edzőjével közvetítettem, a legutóbbi Villach elleni hazai EBEL-meccsen pedig Somos Zoltán munkáját segítettem.

Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Nagyon jó érzés, két éves korom óta érdekel ez a dolog. Akkoriban Lego-figurákkal és jégkorongos kártyákkal napokig eljátszottam és közben kommentáltam, hogy épp mi történik a jégen. Anyukám akkor azt mondta, hogy biztos ezzel fogok foglalkozni. Amikor nagyobb lettem, a videójátékok korában is mindig kommentáltam, és ez a mai napig így van. Egyébként nem szeretek tévében meccset nézni, bár most, hogy elkezdtem kommentárkodni, természetesen ilyen módon is követem a jégkorongot és próbálok tanulni, egy-két dolgot hasznosítani. A fejlődést pedig folyamatosan érzem magamon. Az első meccsen izgultam és alig mertem megszólalni, ehhez képest mostmár kommentátorként is a három utóbbi meccs alatt rengeteget fejlődtem. Sokat beszélek és nem csak a közvetítésben, hanem a mindennapi életben is sokkal többet kommunikálok.
Milyen visszajelzéseket kaptál?
A csapattársaim persze csak a meccsek után tudják visszanézni a közvetítést. Mindenkitől nagyon pozitív dolgokat kaptam, a csapattársak néha ugye piszkálnak, de ez benne van. Olyan is volt köztük, aki segített, hogy min tudok még javítani vagy mire figyeljek oda. A Vasas meccsről idegenbeli szurkolóktól is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, szülőktől is, ez nagyon jól esett. Akár kommentben, akár privátban többen is megjegyezték, hogy élvezetesebb így nézni egy meccset, mint kommentár nélkül, illetve, hogy külön öröm az, hogy amennyire lehet, pártatlanok maradtunk.

Ez a szezon a sérülésed miatt így fog lemenni, mik a terveid a továbbiakban?
Hat mérkőzést még biztosan játszanak a Titánok, illetve bízom benne, hogy a rájátszásba is bejutunk. Jövőre visszatérek a pályára, hiszen van még egy év szerződésem. Mindenképp foglalkozni szeretnék viszont ezzel, hiszen a sportban vagyok így is, és – úgy néz ki- természetesen folyamatos tanulás mellett, hogy találtam valami olyat, amit nagyon élvezek és úgy érzem, a sporton kívül ebben is jó tudok lenni. Kommunikációs területen biztosan fogok tanulni, meglátjuk, jövőre ez hogyan fog menni, meccsek mellett lesz-e időm esetleg EBEL-meccseket kommentálni.

Nemrég elvégezted az LTP-tanfolyamot, ezzel a legkisebbeket tudod edzeni, már túl is vagy az első edzésen. Ezen a vonalon mik a terveid?  
A rehabilitációm jelenleg csak kezelésekből és gyógytornákból áll, hiszen a sérülésemből való teljes felépülés körülbelül hat hónapot vesz majd igénybe. Az edzősködés mindig is érdekelt, a pályafutásomat most ezzel kezdem, kicsit a tervezettnél korábban. Idén elkezdek foglalkozni a kicsikkel, a profi pályafutásom után pedig szeretnék edzőként tevékenykedni. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy valaki több lábon álljon, sportolók esetében pedig mindenképp gondolni kell a jövőre, hiszen a profi pályafutás egyszer véget ér. Tudatosan építeni kell magunkat már a sportolói évek alatt, hogy amikor eljön az ideje, a civil életben, a pályán kívül is megálljuk a helyünket és valami olyannal foglalkozhassunk, amit szeretünk és amiben jók vagyunk.

Nagyon fiatal vagy még, így jogos a kérdés, hogy jégkorongozóként mik a céljaid?
Természetesen minél magasabb szintre jutni, elérni célokat, álmokat, amiket már gyerekként kitűztem magam elé. Természetesen szeretnék mindent megtenni a csapatom sikeréért és úgy fejlődni egyénileg is, ahogy elterveztem, mégha ez most épp nem is a tervek szerint alakult.