Élet a jégkorongon túl – Vas Márk

  • 2019.05.08. 19:00
  • Fehérvárav19

A Fehérvári Titánok játékosainak élete nem csak a jégkorongból áll, sokuknak van olyan hobbija, ami segít nekik pihenni, kicsit kilépni a mindennapokból. Vas Márk például horgászik, a fiatal védővel erről beszélgettünk.

Vas Márk gyermekkora óta horgászik, szabadideje nagy részét csendes tópartokon tölti és lógatja a pecabotot. Édesapja ismertette meg ezzel a hobbival, vagy inkább sportággal és az első alkalommal beleszeretett a horgászatba. „Igazából elég korán megismertem ezt a szabadidős tevékenységet, 4-5 éves lehettem, amikor először fogtam pecabotot a kezemben, apukám vitt el magával. Az idők során fokozatosan merültem bele a horgászat rejtelmeibe és 12 éves koromra minden fajta horgászati módszert kipróbáltam, amit édes vizeken lehet használni.” Márk versenyekre is járt gyermekkorában, arról is mesélt, hogy milyen eredményeket ért el. Aztán eljött az életében az az időszak, amikor döntést kellett hoznia a két általa űzött sportággal kapcsolatban, ez pedig megváltoztatta az életét.

„14 éves koromig évente 1-2 versenyen is részt vettem, ezeken sokszor igazán előkelő helyezéseket tudtam elérni, de persze volt olyan is, hogy nem jött össze minden és nem állhattam dobogóra."

"Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy egy ifjúsági horgászversenyen akár 20-30 fő is indul, úgyhogy egyáltalán nem egyszerű jól szerepelni, és ahogy telt az idő, a jégkorong miatt egyre kevesebb volt a szabadidőm. Úgy döntöttem, abbahagyom a versenyzést, eddig pedig úgy néz ki, hogy megérte a hoki mellett maradnom.”
Ez a hobbi elég nagy szakmai felkészültséget és tudást igényel, sokféle módszer létezik a horgászatban, amiket védőnk egytől egyig ki is próbált. Elárulta azonban azt, hogy ő hogyan űzi ezt a sportot és milyen halakat „vesz célba”. „Az elmúlt 7-8 évben kizárólag csak fenekező módszert használok, ezen belül pedig régóta bojlis módszerrel veszem üldözőbe a pontyokat.” Márk magáról a sportágról is ejtett szót és azt is elmondta, hogy a környezete hogyan viszonyul hobbijához, hiszen mindenki számára ismert, hogy a horgászat egy nagyon csendes és „magányos” dolog, ami éles kontrasztban áll a jégkoronggal, ahol csapatban dolgoznak és mindig van egy kis alapzaj, mindig nagy a pörgés.

„Úgy gondolom, hogy a horgászatot vagy szereti az ember vagy pedig unja, aki pedig szereti, annak csak a szabadidő szab határt, hogy mennyit hódolhat kedvenc hobbijának/sportjának."

"Szerencsére még nem találkoztam olyannal, aki azt mondta volna, hogy utálja ezt a sportot. Több csapattársamat is sikerült már rávennem, hogy jöjjenek ki velem horgászni és mindegyikőjük nagyszerűen érezte magát. Nagy örömmel tölt el, hogy nem csak szenvedtek, bár megsúgták, hogy azért egy-másfél hetet ők biztosan nem bírnának eltölteni a vízparton.”
Márk egyedül és társasággal is szívesen űzi ezt a sportot, számára az sem lényeges, hogy milyen idő van, minden helyzethez képes alkalmazkodni. Fontos az életében az, hogy néha el tudjon merülni a horgászatban és egy kis időt tölthessen saját magával. „Mivel én Székesfehérváron élek, az édesapám és a testvérem is távol van, úgyhogy az elmúlt években keveset tudunk együtt horgászni, de így is megoldható egy-két hosszabb, akár pár napos közös peca.

Rendszerint inkább egyedül járok -bár lenne kivel-, mert úgy érzem, erre van szükségem ahhoz, hogy kikapcsolódhassak és másfelé tereljem a gondolataimat a szezon során. 

Ami az időjárást illeti, van az a mondás, hogy ’ami a horgásznak rossz idő, az a halaknak tökéletes’, így, ha hosszabb időre megyek, jobban szeretem a hideg, szeles időjárást, mivel ilyenkor jobban esznek a nagy pontyok. Ha esetleg fülledt, meleg idő van, azzal sincs nagy baj, szívesen veszem üldözőbe az amurokat is, ami nagyon jó kihívás, mivel ez a hal a végsőkig tud harcolni.” Népszerű sportról van szó, így a közelben is található olyan tó, ahol lehet hódolni ennek a hobbinak. A horgászat egy életérzés, a fiatal védő pedig pontosan tudja, hogy mennyi mindent ad neki e sportág szeretete. „Székesfehérváron több jó halállományú tó is van, ilyen például a palotavárosi, ahol már második éve klubtag vagyok és ha van négy-öt szabad órám és nincs másnap meccs, szívesen ugrok le ide pecázni. Ezen kívül szeretem a nagy és természetes vizeket, mivel azok sokkal rapszodikusabbak, hiszen ott nehezebb megfogni egy-egy kapitális példányt. ’Sajnos’ már mondhatom, hogy függő vagyok, hiszen jégolvadástól fagyásig bármikor szeretek kimenni horgászni, bár nem is mindig a fogás a fontos. Leginkább az a lényeg, hogy a szabadban lehessek és feltöltődjek, illetve levezessem a stresszt, hogy aztán majd a következő mérkőzésen a száz százalékot tudjam kiadni magamból.”