Élet a jégkorongon túl – Nagy Ákos

A Fehérvári Titánok fiatal játékosa, Nagy Ákos októberben szenvedett vállsérülést egy hazai mérkőzésen, ami után kiderült, hogy a szezon hátralévő részében nem léphet pályára. A kezdeti szomorúság és csalódottság, illetve a műtét után azonban elkezdődött a rehabilitáció, játékosunk fejéből pedig elkezdtek kipattanni a jobbnál jobb ötletek, hogy mivel is tudna segítségére lenni ez idő alatt mind csapatának, mind klubjának, nem megfeledkezve arról, hogy a gyógyulás az elsődleges feladat. „A rehabilitáció nagyon nehéz volt lelkileg és fizikailag is, de gyógytornász segítségével minden nagyon jól sikerült és vissza tudtuk hozni a vállamat abba a formába, amire szükségem lesz a következő szezonban. Minden egyes nap dolgoztunk, folyamatosan és egyre jobban mozgattuk és szerencsére napról napra könnyebben mentek a gyakorlatok.” Egy élsportoló életében mindig ott a sérülés veszélye, így ez pszichésen is elég embert próbáló időszak annak, aki erre tette fel az életét. „Lelkileg nagyon nehéz és megterhelő volt a sérülésem feldolgozása, hiszen az első felnőtt szezonomat nem így képzeltem el."

"Rengeteg támogatást kaptam a családomtól, a csapattársaimtól és mindenkitől, akivel csak találkoztam ez idő alatt, ez pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy sikeres legyen a gyógyulási folyamat."

"Talán a legjobb módszer a kommentálás volt, ezzel el tudtam felejteni, hogy hosszú ideig vagyok sérült és nem léphetek jégre hónapokig, hiszen a csapatom közelében lehettem.”

Ákost a kommentátori pozícióval kapcsolatban a klub munkatársai keresték meg, első alkalommal egy EBEL-mérkőzésen segítette a riporter munkáját és rögtön meg is tetszett neki az új szerepkör. A Fehérvári Titánok hazai mérkőzéseit csak online lehetett követni a szezonban, ezeket a találkozókat azonban csak kommentár nélkül lehetett nézni. Egészen addig, amíg a klub videotechnikusa meg nem kérdezte Ákost, hogy lenne-e kedve kipróbálni magát. Persze igent mondott, ezt követően pedig jöttek sorban a meccsek.

„Úgy gondolom, hogy a kommentálás segített leküzdeni a lelki nehézséget, ennek ellenére néha rossz volt kívülről nézni a csapattársaimat, hiszen tudtam, ott kéne lennem és nekem is mindent megtenni azért, hogy sikeresek legyünk."

"Ez a munka sokat segített abban, hogy a csapat életében maradjak, hiszen ott voltam velük szinte mindenhol, még egyszer Gyergyószentmiklóson is, így nem úgy kezdtem velük újra edzeni, mintha most érkeztem volna és az sem elhanyagolható, hogy kommunikáció terén nagyon sokat fejlődtem.”

A rehabilitáció és a kommentálás mellett még mindig maradt idő, Ákos ezt arra fordította, hogy elvégezzen egy LTP-tanfolyamot és elkezdjen edzősködni az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia U10-es növendékei között. A stáb bizalmat szavazott neki, így heti legalább egy alkalommal a kicsiket tanítja, ennek pedig édesapja is örül, hiszen ezzel az ő nyomdokaiba lépett. „Számomra az edzősködés mindig cél volt. Szeretek gyerekekkel foglalkozni és szerencsére jó visszajelzéseket kaptam a kicsiktől is, hiszen nagyon jó lett a viszonyunk, gyorsan megszerettük egymást. A következő szezonban is dolgozom majd velük, mert nem szeretném elengedni ezt a vonalat sem, hiszen mindig kell egy másik terv a hoki mellett. Folyamatosan képezni fogom magam ezen a téren is. Szeretnék mindent folytatni, amivel ebben az évben foglalkoztam, még ha nagyon nehéz is lesz összeegyeztetni az időpontokat."

"Látok perspektívát mindegyik lehetőségben, hiszen a jégkorong az életem, az elfoglaltságaim közül pedig minden ehhez kapcsolódik."

"Nyilván az első és legfontosabb az, hogy a csapatot segítsem a játékommal és ezért mindent meg is fogok tenni, de nem akarok teljesen kikerülni a kommentálás és az edzősködés világából.”