A Fehérvári Titánok szezonja Kiss Dávid szemével - 3.rész

  • 2019.03.21. 19:00
  • Fehérvárav19
A Fehérvári Titánok 2018/2019-es szezonjáról Kiss Dávid vezetőedzővel beszélgettünk.

A légiósoknál elég nagy volt a jövés-menés, hogyan értékeli az ő teljesítményüket?
Négy légióssal indultunk neki a szezonnak, hárman maradtak és úgy döntöttünk, hogy nem vesszük el a helyet a fiataloktól. Az alapszakaszban és a középszakaszban hozták a vártat, az alsóházban igazán ponterősek voltak, de sajnos a playoff során ez nem mondható el. Az Újpest elleni mérkőzésekre visszanézve van egy kis hiányérzetem velük kapcsolatban, bár látni lehetett azt is, hogy ez ellenfél nagyon odafigyelt rájuk. Azt is elmondhatjuk, hogy három ember nem fog nyarat csinálni a playoffban, hiszen ha mi itt versenyképesek akarunk lenni, akkor mindenkire szükségünk van. Igazából igazolhatnánk nyolc légióst a csapatba és akkor jobb lenne az eredmény, de, mint tudjuk, a Fehérvári Titánoknak nem ez a célja. Be kell látni, hogy szükség van légiósokra, akik nem csak a meccsen tudnak segíteni, hanem az edzés színvonalát is emelik és az öltözőben is olyan hangulatot teremtenek, ami alapján a fiataljaink jó irányba tudnak fejlődni. Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a jövőben, de úgy gondolom, ebbe a csapatba elég három légiós.

A szezon egészét nézve az erősebb csapatok ellen jobban ment a játék, a gyengébb ellenfelekkel szemben viszont nem volt mindig jó a teljesítmény. Mi lehet ennek az oka?
Fel tudom készíteni a srácokat arra, hogy milyen taktikát jászunk és mi kell ahhoz, hogy mérkőzést nyerjünk, de a fejükbe nem tudok belenyúlni. Tudom segíteni a taktikát, a motivációt, de vannak azok a szituációk, amikből csak ők maguk tudnak tanulni. Ha ők azt gondolják adott mérkőzés előtt vagy közben, hogy ma nem kell annyit beletenni, akkor meglepő pofonokat fognak kapni és ez nem csak a mi csapatunkra vagy a mi sportágunkra érvényes, hanem bármi másra is. Ilyen az ember, ha úgy gondolja, hogy egyszerű lesz, akkor az soha nem az, amikor pedig tudod, hogy mindent ki kell tenned, akkor meg tudsz fogni jobb csapatokat.
Beszéljünk egy kicsit külön a csapatban szereplő játékosok posztjáró, a kapusokról a védőkről és a támadókról!
Kezdjük a kapusokkal, akikre az egyik legnehezebb feladat hárul a csapatban. Egy hálóőr 24-25 éves korára érik be, amihez persze kellenek a mérkőzések, hogy tudjon fejlődni és bizonyítani. Volt egy Gyenes Dávidunk, aki tökéletesen megadta az alapot és biztonságot ahhoz, hogy jól tudjunk játszani az alap- és középszakaszban. Az alapszakaszban többet forgattuk a kapusokat, ez alapján nem tud kirajzolódni egy hálóőr igazi karaktere, hiszen ahhoz kell 30-40 mérkőzés. Kornakker Dánielt azért használtuk, hogy legyen mérkőzése, ha az EBEL-ben bármi történik, tudjon ugrani. Szeles Martinnak el kellett kezdeni beleszokni a felnőtt jégkorongba, hogy a jövőben egy olyan megbízható szereplést láthassunk tőle, mint Gyenestől. A középszakaszban a liga gyengébb csapatai ellen játszottunk, ettől függetlenül szép teljesítmény, hogy a rutinosabb kapusunk lett a középszakasz legjobbja, de az mutatott volna reális képet, ha a felsőházban küzdünk. Ennek ellenére úgy gondolom, ott is maximálisan megállta volna a helyét és csak dicsérni tudom a szezonbeli teljesítményért. Mindenhol próbáltunk egyfajta egyensúlyt tartani, a kapusoknál Gyenes hozta a rutint, Szeles a fiatalságot. A hátvédeknél ugyanerre törekedtünk, voltak a tavalyi csapatból maradók, melléjük érkeztek fiatalok, akiket a mélyvízbe dobtunk, nekik jövőre még több szerepet szánunk. Azt kell, hogy mondjam, jól megoldották a feladatukat. Nekik is meg kellett szokni, milyen az, amikor többnyire a védekező harmadban kell játszani. Centerposzton látjuk a legnagyobb hiányosságunkat, hiszen nekik van a legfontosabb feladatuk azzal, hogy kisegítsék a hátvédeket a védekezésben. A mai hokiban nincsenek pozícióba foglalva a szerepek, hiszen minden csatárnak tudnia kell védekezni, de én edzőként ebben látom a legnagyobb gyengeségünket. Légiósokkal és egy-két rutinosabb játékossal kiegészülve játszottak a fiatalok, igyekeztünk mindenhol egy légióst, egy fiatalt és egy rutinost használni. Kirajzolódtak a képességeik, de még hosszú út áll előttük, ám úgy gondolom, vidáman és bátran vágunk neki a következő szezonnak. A csatároknál abban láttam a legnagyobb fejlődést, hogy megtanulták, hogyan kell támadásból védekezésbe váltani, hiszen ezzel nem sokat kellett foglalkozniuk az utánpótlásban. A legfontosabb, amiben mindig tudunk fejlődni, hogy hogyan tudunk kompaktak lenni, együtt, egy sorként, egy csapatként védekezni.

A játék mely elemeiben fejlődtek a legtöbbet?
Az alapszakaszban jól működött az öt az öt elleni játékunk, a playoff-ban fordult kicsit a kocka, ott jobb mutatóink lettek a speciális játékban és az öt az öt elleni szituációk kerültek kicsit háttérbe. Ez valószínűleg betudható annak is, hogy nem volt olyan sokat nálunk a korong egyenlő létszámnál a rájátszásban és az egész sornak kellett jól dolgozni ahhoz, hogy ne kapjunk gólt, így a védekező játékunkon kellett csiszolni. Azt látom, hogy reálisan fejlődött a csapat, a játék minden elemében tudtak valami újat tanulni egy magasabb szinten. Gyorsabban gondolkodnak és reagálnak, változott a gondolkodásmódjuk, hiszen rá voltak erre kényszerítve. Gyorsabban kell megoldaniuk szituációkat, ezáltal pedig a technikájuk is fejlődött.

Csapatként lehetett látni a változást?
Pont ez a jó egy ilyen fiatal csapatnál, hogy nagyot és látványosat lehet fejlődni, ez sikerült. Májusban kezdtük a közös munkát, akkor mindenki tisztában volt vele, hogy ez nagy változás, mindenki motivált volt. Azért, mert még egy év szerződésük van, nem engedhetnek le, de nem gondolom, hogy ez a veszély fenyeget. Remélhetőleg még évtizedes karrier áll előttük, és ők nagyon jól tudják, hogy minden nyáron és minden évben a jövőbeni szerződéseikért dolgoznak. Összességében azt mondhatom, jó csapat lett belőlük.
Milyen hiányosságokat tudna megemlíteni a szezonban vagy mi az, amin esetleg a jövőben változtatni szeretne?
Attól függ milyen szemszögből nézzük. A rutinunk hiányzott, de ezt csak azzal lehet pótolni, hogy meccseket játszunk és találkozunk jó és rossz szériával is, és megéljük ezeket egységesen, csapatként. Nem keresünk kifogásokat, hiszen nem teljesítettünk rosszul, így azt mondhatom, hogy ha voltak is hiányosságok, akkor ezeket a jövő évben majd pótoljuk, és esetleg máshogy csináljuk. A nyári felkészülésünk „ereje” gyakorlatilag novemberig tart ki, így nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a szezon közbeni kondíciónkra, a sérülések elkerülése érdekében és azért, hogy a rájátszásra is kitartson a kondink. Úgy gondolom, ezek a srácok még elég fiatalok, így biztosan be fogjuk vezetni a délutáni skills edzéseket. Még több egyéni és csapat videózást szeretnék és a személyes meetingekre is nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni, mert fontos, hogy a fiúk sok visszajelzést kapjanak a munkájukról.

Hogyan fejlődhet tovább a csapat?
Megyünk tovább a kijelölt úton és folytatjuk, amit elkezdtünk. Fiatal koruk ellenére már felnőttként kell dolgozniuk és nem csak csapatként, hanem egyénileg is ki kell tűzniük célokat maguk elé, amelyektől senki sem tántoríthatja el őket. Jövőre is még majdnem gyerekek lesznek, van egy szezonnyi tapasztalatuk, ebből a jókat meg kell tartani, a hiányosságokat jövőre ki kell javítani és akkor elvégeztük a munkát. A mostani fiatalok vezető szerepet kapnak a következő szezonban és csatlakoznak hozzájuk még fiatalabbak. Eddig a szintig a legtöbben a tehetségükből adódóan jutottak el, az, hogy innen ki fog továbblépni, azt már a hozzáállásuk, a motiváltságuk és az alázatuk fogja eldönteni.