A csapategység a legfontosabb

Hogyan telt a felkészülés első hete?
Az első két nap finomabban kezdtünk, fokozatosan növeltük az edzések hosszát és intenzitását. Minden játékos eddigi teljesítményét pozitívan tudom értékelni, mindenki küzd a kiadó helyekért, hiszen tudják, hogy több a játékos, mint ahányat egy meccsre nevezni lehet. A csapat hangulata jó, a versenyszellem és a munkamorál kiváló, mondhatom, hogy pont olyan, mint amit az első héten látni szerettem volna.

A csapat légióskontingense az előző szezonhoz képest teljesen lecserélődött. Mi a véleménye a külföldi játékosokról?
Úgy érzem és látom, hogy a légiósok az első naptól kezdve teljes tagjaivá váltak a csapatnak. Délutánonként és a szabadnapokon a magyar játékosokkal együtt mennek a városba, a Velencei-tóra vagy a Balatonra. Feltalálják magukat és nagyon kommunikatívak a magyar játékosokkal. Nyitottak mindenre, pozitív a hozzáállásuk a csapathoz, a csapattársakhoz és a munkához is, tehát pontosan teljesítik azt a feladatot, amiért idehoztuk őket, azaz, hogy a fiataloknak jó irányt mutassanak.

A tavalyi juniorcsapat nagy része idén a Titánokban is fog játszani. Hogyan látja a fiatalokat?
Nagyon jól bírják, beleálltak a melóba és jól felvették a tempót. Az egyetlen nehézség a felkészülés mentális része lehet. Közülük mindenki a felnőtt csapatban akar játszani, de meg kell érteniük, hogy egy mérkőzésre nem fogom tudni mindannyiukat nevezni, úgyhogy az ő forgatásuk lesz az egyedüli kritikus pont, amivel meg kell birkózniuk. Amikor a Titánokkal játszanak, mindenképp jól kell teljesíteniük, de természetesen ugyanezt várjuk el tőlük a juniorban is, hiszen csak abban az esetben játszhatnak a felnőtt csapatban, ha az U20-ban vezéregyéniségek tudnak lenni, mind játékban, mind emberileg.

A csapat egy része évek óta együtt játszik, mi ennek a jelentősége?  
A mentalitásuk nagyon fontos, tudják, hogy hogyan kell edzeni és készülni, tudnak meccset nyerni, összeszoktak az évek alatt. Ami más lesz számukra, hogy mindenképpen végig kell tudniuk játszani egy minimum hatvanperces mérkőzést, amire a juniorban nem biztos, hogy ilyen formában volt szükség. Itt az utolsó pillanatig ki kell tartani. Úgy gondolom, jól fogják ezt kezelni és meg fogják tanulni. Végzik a dolgukat, izgatottak, motiváltak és ha ezek megvannak egy játékosban, akkor ez azzal párosul, hogy eredményes lesz. Én abban tudok nekik segíteni, hogy nyíltan és őszintén kommunikálok, mindenkivel éreztetem, hogy mi az, amit elvárok, vagy még mire van szüksége, miben fejlődjön. Lesz, aki egy kicsit félreérti vagy csalódásként éli meg, hogy néha majd a juniorban játszik, de meg kell érteniük, hogy egyik pillanatról a másikra nem tudnak beleugrani a felnőttbe. Ennél a generációnál nagyon fontos, hogy megtanítsuk nekik, hogy türelmesek legyenek. Mindent egyből akarnak, anélkül, hogy megmutatták volna magukat, de pont azért, hogy ne érje őket csalódás, a fokozatosságot szeretném megtartani. Ezt nem mindenki tudja elfogadni és értékelni, de hiszem, hogy a javukat szolgálja. Mindegyikük más, egyszerűen és tömören elmondom nekik a meglátásaimat. Én ezzel segítek. Az, hogy ők utána mennyire figyelnek oda a testükre, saját magukra, mennyire tartják karban magukat, ez személyfüggő. Aki ezzel is törődik, annak előbb jönnek az eredmények, aki ezt sértésként éli meg, az hamarabb fog kihullani, mint azt gondolnánk, ez ennyire egyszerű.

Edzőként Önnek is ez az első felnőtt csapata. Milyen az új szerep?
Azt mondhatom, hogy csak nagyon minimális a különbség. A játékosokat ismerem, kicsit másképp kell őket motiválni, hiszen mostmár fizetett játékosok, ez a munkájuk, és vannak kötelező dolgok, amiket meg kell csinálniuk. Nagy előny, hogy évek óta együtt dolgozunk. A legnagyobb különbség abban van, hogy az edzéseket angol nyelven tartom. Ezt is jól viselik, ez is egy lehetőség arra, hogy kijjebb tolják a határokat, levetkőzzék az eddigi megszokást. Bátran használniuk kell az angolt, és az sem baj, ha valaki nem folyékonyan beszél, de rá van kényszerítve arra, hogy megértse az idegen nyelvet és használja is a légiósokkal való kommunikációban. Azt látom, hogy a fiatalok napról napra lazábbak, már nem esik annyira nehezükre, hogy nem csak az anyanyelvükön kell megszólalni. Ha valamit nem értenek, természetesen elmondom nekik magyarul is, de úgy gondolom, ezt az akadályt nagyon hamar le fogják küzdeni.

Hat felkészülési mérkőzést játszanak a bajnokság kezdete előtt. Ezeken mi a legfontosabb?
A taktikai alapok ugyanazok, a srácok évek óta ezzel dolgoznak. A mai jégkorongban sok újdonságot nem lehet tanítani. Ami nagyon fontos, hogy egy irányba kell menniük, hogy mindenki azt csinálja, amivel elérhetjük a célunkat adott mérkőzésen. A meccseken az egy az egy elleni szituációk fognak dönteni. Itt majd kiderül, hogy az eddig magabiztos játékost esetleg bezúzzák-e a támadó harmadban, mert már nem tudja megtartani egy több éves felnőtt rutinnal rendelkező játékossal szemben a korongot. Ezeket a meccseket erre is fogjuk használni. Látnunk kell, ki mennyire korongbiztos, ki hogyan reagál arra, ha elveszik tőle a korongot, ki fog blokkolni, ki az, aki bekorcsolyázik azokra a területekre, ahol valószínűleg kaphat akár egy nagyobb ütést is, de ez sem állítja meg. Ezekre a dolgokra nagyon kíváncsi vagyok. Egy játékos minél előbb felveszi ezt a ritmust és bátrabb lesz, a teljesítménye annál több jégidővel párosul. A hat meccs pont elég lesz arra, hogy mindegyik fiatalt meg tudjuk nézni és ennek alapján kialakuljon egy kép, hogy melyek azok a területek, ahol többet kell dolgoznunk velük egyénileg és csapatként.

A tavalyi csapatból is maradtak már felnőtt tapasztalattal rendelkező játékosok. Nekik mi lesz a szerepük?
Szeretném, ha az eddig megszerzett rutint, tapasztalatokat átadnák a többieknek. Fontos, hogy ne csak akkor álljanak bele ebbe a feladatba, amikor minden jól megy, hanem, hogy képesek legyenek jó irányba terelni a fiatalokat akkor is, ha esetleg egy meccsen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezzük. A csapat 25 emberből áll, mindenkinek vannak egyéni céljai is, de fontos, hogy mindenki tudjon azonosulni a szerepkörével, és ezt a lehető legjobb módon a csapat előnyére tudja fordítani.

Mik a célok a 2018/2019-es szezonban a Fehérvári Titánoknál?
Minden sportoló és csapat azért lép pályára, hogy győzzön, ez egyértelmű. Vannak terveink és céljaink, a playoffba mindenképpen be szeretnénk jutni. Mindenkinek vanna egyéni céljai is, de a fél csapat junior válogatott. Az a cél, hogy minél többen bekerüljenek a bő keretbe, utána pedig minél többen képviseljék hazánkat a decemberi világbajnokságon. Természetesen, ha valaki jól teljesít a Titánokban, akkor nagyobb az esélye bekerülni. Tavaly is látszott a világbajnokságon, hogy a srácoknak hiányzik a felnőtt rutin, olyan csapatokkal játszottunk, ahova felnőtt bajnokságokból érkeztek a játékosok. Ezt a különbséget leginkább az egy az egyes szituációknál lehetett észrevenni és ahogy már mondtam, a Titánokban ezek javítása lesz az egyik fő cél. A junior válogatottal, akikkel már negyedik éve dolgozom együtt másodedzőként, vissza szeretnénk kerülni az 1/A csoportba, hiszen fontos, hogy a felnőtt válogatott utáni korosztály is olyan szinten tudjon hokizni, olyan megmérettetéssel találkozzon, ami a későbbiekben jót tesz nekik és természetesen a fehérvári és a magyar hokinak is.